1
Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította.
2
Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem?
3
Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg!
4
Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a részegeskedés.
5
Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nincstelenek ügyében.
6
Adjatok részegítő italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek.
7
Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára.
8
Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért!
9
Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt!
1
Zsoltár. Ének szombatnapra.
2
Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
3
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
4
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
5
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
6
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
7
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
8
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
9
De te, URam, magasztos vagy örökké!
10
Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
11
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
12
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
13
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
14
Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
15
Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
16
és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
1
Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
2
Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
3
Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
4
A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.
5
Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, URam, időtlen időkig!
1
URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
2
Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
3
URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
4
Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
5
Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet.
6
Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
7
Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
8
Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
9
Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
10
Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
11
Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
12
Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
13
hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
14
Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét.
15
Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
16
Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
17
Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.
18
Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
19
Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
20
Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
21
Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
22
De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
23
Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.